aprócska műhiba

Tegnap, du. fél kettőre mentem vissza átkötésre, a dreamcső, vagy mia fene kivételére, és az elbocsátó szép üzenetért. Simán ment minden. Az műtétemet végző főorvossal is időben találkoztam, és néhány perc múlva el is kezdte a sec-perces csőkivételi procedúrát. Hoppá! Ahogy elkezdte húzni a leeresztő csövet a tenyeremből, majd az ég szakadt rám a fájdalomtól. Kis csodálkozás, újbóli próbálkozás. Még nagyobb fájdalom. Már, azon voltam, hogy felüvültök! A dokim arcán is döbbenet, és egyben a nagy felismerés. A csövemet is belevarrta a sebembe! Vagy három öltés elvágása után jött csak ki, aminek ki kellett volna jönni már elsőre. Persze minden elvágást, újabb húzási próba is kísérte, csillgok kíséretében. De aztán, csak-csak sikeredett!