2010. április 23., péntek

Ismét

Ismét a NetLog-on... Igaz, hogy ki idegeltek úgy ámglobál, de mégis volt néhány személy ki kedves volt nekem. Nem csalódtam, örömmel fogadtak, és én ettől boldog voltam!

2010. április 21., szerda

Már megint...

Ott tartok a Bloggeren, hogy tele van a tököm az egész bagázzsal. Szó szerint. Itt mindenki nyavalyog, adja a finom úri modort, a kúltúr embert, a műveltet. Azt mindenki @úrvára csípi, ha olvassák a vadregényüket, de válaszra sem méltatják.... Egyszerűen heroltom van az egésztől. Mást sem látok, mint ezt a sznobságot. Lehet, hogy vissza megyeg a Netlogra. Igaz, az agyamra mennek néha, de legalább nem játszák meg az agyukat.

2010. április 20., kedd

ippen ma


Ippen ma vót eggy hete, hogy megmiskárulták a bal kézellőmet. Hónap mennék vissza átkötésre és szemlére . A legnagyobb bajom a jelen állapotomba, hugy nem tudok sömmit érdömben mívelni véle. Még jó, mer a gatyámat azé fölráncigállom a kijálló hüvelyk ujjommal.

2010. április 16., péntek

aprócska műhiba

Tegnap, du. fél kettőre mentem vissza átkötésre, a dreamcső, vagy mia fene kivételére, és az elbocsátó szép üzenetért. Simán ment minden. Az műtétemet végző főorvossal is időben találkoztam, és néhány perc múlva el is kezdte a sec-perces csőkivételi procedúrát. Hoppá! Ahogy elkezdte húzni a leeresztő csövet a tenyeremből, majd az ég szakadt rám a fájdalomtól. Kis csodálkozás, újbóli próbálkozás. Még nagyobb fájdalom. Már, azon voltam, hogy felüvültök! A dokim arcán is döbbenet, és egyben a nagy felismerés. A csövemet is belevarrta a sebembe! Vagy három öltés elvágása után jött csak ki, aminek ki kellett volna jönni már elsőre. Persze minden elvágást, újabb húzási próba is kísérte, csillgok kíséretében. De aztán, csak-csak sikeredett!

2010. április 14., szerda

2010. április 12., hétfő

Hospital

Hónap lészön a naptya, hogy menek a Hospitalba kézműtét ügyileg. Ma vótam a vérvételönn, mög az Anaszta vizsgálatokonn es. Mindönhun kikérdeztek ugyannarrúl a dógok felül. Ménöm tuggyák efogannyi az eső pappiros följegyzésöt?! Má, esszve pakútam a kelengyét, amit viszök magamma, mee állétólag, ottan az a szokás az altatós műtétökk folyamányának, hogy benn foggyák az embör gyerökit legalább eggy napra, oszt ebbűl lössz hárem a pappir elszámullások kőccségtérittésit illetőjen asztánn. Hát akkó, aggyon az Isten mindön jót néköm!