Ismét

Ismét a NetLog-on... Igaz, hogy ki idegeltek úgy ámglobál, de mégis volt néhány személy ki kedves volt nekem. Nem csalódtam, örömmel fogadtak, és én ettől boldog voltam!

Már megint...

Ott tartok a Bloggeren, hogy tele van a tököm az egész bagázzsal. Szó szerint. Itt mindenki nyavalyog, adja a finom úri modort, a kúltúr embert, a műveltet. Azt mindenki @úrvára csípi, ha olvassák a vadregényüket, de válaszra sem méltatják.... Egyszerűen heroltom van az egésztől. Mást sem látok, mint ezt a sznobságot. Lehet, hogy vissza megyeg a Netlogra. Igaz, az agyamra mennek néha, de legalább nem játszák meg az agyukat.

ippen ma

Ippen ma vót eggy hete, hogy megmiskárulták a bal kézellőmet. Hónap mennék vissza átkötésre és szemlére . A legnagyobb bajom a jelen állapotomba, hugy nem tudok sömmit érdömben mívelni véle. Még jó, mer a gatyámat azé fölráncigállom a kijálló hüvelyk ujjommal.

aprócska műhiba

Tegnap, du. fél kettőre mentem vissza átkötésre, a dreamcső, vagy mia fene kivételére, és az elbocsátó szép üzenetért. Simán ment minden. Az műtétemet végző főorvossal is időben találkoztam, és néhány perc múlva el is kezdte a sec-perces csőkivételi procedúrát. Hoppá! Ahogy elkezdte húzni a leeresztő csövet a tenyeremből, majd az ég szakadt rám a fájdalomtól. Kis csodálkozás, újbóli próbálkozás. Még nagyobb fájdalom. Már, azon voltam, hogy felüvültök! A dokim arcán is döbbenet, és egyben a nagy felismerés. A csövemet is belevarrta a sebembe! Vagy három öltés elvágása után jött csak ki, aminek ki kellett volna jönni már elsőre. Persze minden elvágást, újabb húzási próba is kísérte, csillgok kíséretében. De aztán, csak-csak sikeredett!

meggyöttem

Hospital

Hónap lészön a naptya, hogy menek a Hospitalba kézműtét ügyileg. Ma vótam a vérvételönn, mög az Anaszta vizsgálatokonn es. Mindönhun kikérdeztek ugyannarrúl a dógok felül. Ménöm tuggyák efogannyi az eső pappiros följegyzésöt?! Má, esszve pakútam a kelengyét, amit viszök magamma, mee állétólag, ottan az a szokás az altatós műtétökk folyamányának, hogy benn foggyák az embör gyerökit legalább eggy napra, oszt ebbűl lössz hárem a pappir elszámullások kőccségtérittésit illetőjen asztánn. Hát akkó, aggyon az Isten mindön jót néköm!

Most akkó ide!

Most akkó ide írok öggy szösszenetöt!

Tennep mikó lefeküttem, jó főhúztam az zórát pittyögőre, ámbár igön koránnra sikerödött. Nem minha, annak idejibe nem ketem vón enné jóva hamarébb es, de a mostani időszámittás szörénti 5 óra az igönn ingörküszöbalattinak tűnt néköm. Mondok, kihágunk a tercijára, oszt aggyba-főbe permetözöm a szüllőt, esötleg még a gyűmőcsöst es , ha ugy fordull. Mamkapajti, eggyhamar ekente a szájjam szélit, mivelhogy, aszongya, dudull aszél mind a rosseb! Dehamá, így etökétük magunkot, mit vót mit tönni... Megröggelizünk, netánn kijóvassuk somogyi makkos ujságot es, töszünk vöszünk, még odájjig nöm fajullink, hogy még is csak mögindullunk az igali csertetőre. Na ugy kilenc tájékába, mijutánn esszvepakútam a köllékeköt, kiindútonk azonn mód, ahogy! Perszehogy, fútt ottannék is is mind a ménkű, ez a russnya fújogány. Mamka nekilátott kihordanyi az általom fondorlatossan otthagyott szöllővenyigét, még én akkurátussan szerelt álapotba hoztam a motoros permetüllő készségömet. Eccő, 18L, und secundo, 10 Lityi vót a kvóta ja Tijosolos oldatbúl, magyarossan, csak ugy eccörűen Mészkénlének is híhatnánk, ha nöm nagyzúnánk má mink is ujjan nagyonn evvel a dologgal es. Na, nöm szeretném túlágba vinni a dógok efféle lazsnakullását, mögvót a dolog. Utánna ekkis kapacinör a sorába felé, oszt irán haza. Betértünk ekkét szóra szülém hő es, aki azé ebédféleség nékünn e nöm engedött bennünk. Na ölég a hozzájja, háromra má itthunn kukorékútunk, ahogy köll es. Rögtönn magamhó es vöttem ekkis szüvmelengető csöppöket, ölégségös ser italla ekisérvel azonnmóggyába a dógoknak. Annyira nöm vótunk fárattok a külhuni munkáktúl, ho, én nyárigumicserét, Mamka mög ekkis fűnyérogatásfélét e ne követött vóna istenigazábúl. Estve 6 utánn má begyöttünk a tanyábo, firedés és egyébb szükségök utánna mög itten tehénkedök ihun!